Műtrágyázáskor sokféle hiba történhet.
Egy gyakori hiba az egyensúlyhiány, amely bizonyos ionok (sók) túlzott hozzáadásából ered.
A kolloidok (pufferek) nagyrészt kijavítják ezt a hibát azáltal, hogy elnyelik ezeket az ionokat. Így eltűnnek a talajnedvességből, megvédve a talajt a sótöbblettől.
Ez a felesleg negatívan befolyásolja a gyökérszőrsejtek sejtnedvét. Mivel a sejten kívül nagyobb az ionkoncentráció, a víz a sejtből kifelé áramlik (ozmotikus egyensúly).
Ez addig tart, amíg a sóegyensúly a sejt belsejében és kívül el nem éri a kiegyenlítődést. Ezt a vízvesztést „növény- vagy levélégetésnek” is nevezik.
Az olcsóbb műtrágyák sok sót tartalmaznak, amelyek gyakran csak részben szolgálnak tápanyagként a növény számára.
Ezek a sók, más néven „töltőanyagok”, előidézhetik, hogy a növény gyorsabban megég, mivel tovább halmozódnak a közegben.
Ekkor a virágföld általában már nem használható újra, és gyakran már egy használat után ki kell cserélni.
Az olcsóbb műtrágyák nemcsak kisebb hozamot adnak, hanem a közeg cseréje miatt munka- és pénzigényesebbek is.
Egy jól újrapufferelt föld vagy kókuszközeg minden betakarítás után évekig használható marad. A speciális puffer tápanyagok újra kiegyensúlyozzák és stabilizálják a pH-t a közegben.
Egy jó talajpuffer hasznos talajbaktériumokat is tartalmaz, amelyek serkentik az életet a cserép földben.
A betakarítás előtt legalább 5 nappal nem szabad NPK tápanyagokat hozzáadni a közeghez.