FAQ’s

A levélszárak elszíneződése gyakran megfigyelhető a termelőknél.
A szárak elszíneződése egy dolognak köszönhető, mégpedig a foszforhiánynak.
A foszfor a növények második fontos építőköve, ennek hiányában a nitrogén különböző kémiai reakciókba lép a növényben. A foszforhiány okai a következők lehetnek:

1. Hideg
   A 20°C alatti hőmérsékleten a foszfor kevésbé mozog a növényben, 17°C alatt pedig már egyáltalán nem. A foszfor csak áll, és hiányt okoz. Ezért 17°C alatt a növények alig nőnek. (Megjegyzés: A növény éjszaka is nő, ezért a hőmérséklet soha ne legyen 20°C alatti.) Minden alkalommal, amikor a hőmérséklet ez alá süllyed, termésveszteséget fog jelenti.
2. Túl magas pH érték
   Ha a közeg pH -ja meghaladja a 6,0 -t, a foszfor mennyisége lecsökken. A tápközeg 6,5 feletti pH értéke gátolja a foszfor felvételét.
3. Elégtelen növényi tápanyagok
   A foszfor különböző minőségben található meg, attól függően, hogy milyen forrásból származik. A minőség határozza meg a felszívódás mértékét, a koncentrációt és az elegyedés mértékét. A legtöbb élelmiszerszállító olcsóbb foszfort használ, mely alacsony koncentrációt eredményez, ezáltal a foszfor más anyagokkal kezd el kötődni. Gondoljon bele: kikristályosodik, mérgezővé válik és kérgesedést okoz a táptalajon. A foszforhiány kiküszöbölésére gyakran használnak foszforsavat, mint pH szabályozót.

Gyakran találkozunk foszforhiánnyal, ezért lilul be az anyanövények szára is, sokszor ennek oka, hogy a termelő salétromsavat használ a közeg pH-jának javítására. Egyes versenytársak ezt a közeg pH értékének növelése érdekében értékesítik. Ezt azonban nem ajánljuk.

Az égett és világosabb színű levelek előfordulása nagyon gyakori probléma. Leggyakoribb oka a túl magas vagy túl alacsony pH.

Ha például a közegben a pH értéke 5,2 alá vagy 6,0 fölé esik, előfordul, hogy a növény különböző sókat már nem tud felszívni. Minél nagyobb az eltérés az ideális pH értéktől, annál kisebb az abszorpció. A növény hiányt szenved, és kivilágosodik. Ilyen körülmények mellett hiába történik meg a növények trágyázása, az ásványi sók koncentrációja csökkenni fog a növényben. Végül az ozmózis egyensúly teljesen felborul, ami úgy áll helyre, ha a víz visszavándorol a levélből a talajba. Ezt a jelenséget levélégésnek nevezik.

Az égett levelek első jele gyakran a levél szélének feltekeredése. A növény érzékeli a közegtől való egyensúlyi eltérést, és az első reakció, hogy lezárja a sztómákat a levél külső alsó oldalán.

A beltéri termesztés gyakori problémája, hogy a gyümölcs a megjelenése után megkeményedik, de nem akar növekedni. A termelők nagy figyelmet fordítanak az elszívó- és szellőzőberendezésekre, de néha elfelejtik, hogy ami eltávozik, annak helyét pótolni kell. Legtöbbször az elszívással szemben túl kicsi a szellőzés, vagy egyáltalán nincs is, csak egy kis nyílást hagynak meg valahol. Ily módon túl nagy nyomás keletkezik, és a növények friss levegőre (CO2) vágynak. Ha nyitva maradna az ajtó, a növények majdnem kétszer akkorára nőnének egy hét után. Egyszerűen a megfelelő kapacitás befúvása vagy egy sokkal nagyobb bemeneti lyuk a legjobb megoldás erre a problémára.

Hiány, hőség.

A termelők néha nagy mennyiségre törekednek, miközben alacsony beltartalommal rendelkezik a termés. Ez általában olyan éghajlaton fordul elő, ahol a levél körüli hőmérséklet 32°C vagy magasabb, vagy nagyon gyenge a fény. A növény ilyenkor kifelé növekszik.

Ha a hőmérséklet túl magas, egyszerűen le kell csökkenteni, vagy hagyni, hogy a növény lehűljön az EC érték csökkentésével. Minél melegebb a növény, annál jobban le akar hűlni. A növény ezt több víz elpárologtatásával teszi. Ha azonban ez nem lehetséges, mert a táptalaj túl száraz, vagy túl sok a tápanyag a közegben, akkor a növény egy felületet hoz létre, hogy le tudjon hűlni. Erre a legjobb megoldás az EC érték felére csökkentése. A növény ekkor sokkal több vizet vesz fel és párologtat, hogy le tudjon hűlni, és továbbra is megkapja a szükséges mennyiségű tápanyagot.

Ez természetesen a növény genetikai adottságaitól is függ, az egyik növény érzékenyebb, mint a másik. Ha a pH érték megfelelő, és az öntözéshez szükséges EC elég alacsony, meg lehet emelni az EC értéket.

Még ha a tápanyagok felvétele valamiért stagnál is, vagy ha a növénynek egyszerűen többre lenne szüksége, mint amennyi jelen van, a növény térfogata ezek ellenére is növekedhet.

Sok termesztő gyakran tapasztalja, hogy a növények levelének oldala felgöndörödik. A növények sztómákon keresztül lélegeznek, melyek a levelek alján találhatók. A tápanyagok és a víz felszívódásához a növény ezeken a sztómákon keresztül párologtatja el a vizet. Ha bármilyen oknál fogva a növény nem tud elegendő vizet elpárologtatni, a sztómák bezárulnak. Ekkor látszódik, hogy a levelek széle enyhén göndörödik. Minél nagyobb a diszfunkció, annál több sztóma záródik be, és annál nagyobb mértékben göndörödik be a levél. A zavar okai a következők lehetnek:

• A levél túlzott mértékű párologtatása. Ha a hő vagy az alacsony páratartalom miatt, illetve túl erős szellőzés hatására a növény többet párologtat, mint amennyit fel tud szívni.
• Túl sok ásványi anyag a tápközegben vagy nem megfelelő pH érték. A közeg és a növény közötti egyensúly helyreállítása következtében a növény a víz visszatartásával, vagy akár a víz levélből való visszavándoroltatásával (égett levelek) kompenzálja. A levél ezután alig vagy egyáltalán nem kap új nedvességet, ezért bezárja a sztómákat.
• A túl tömött közeg megnehezíti a tápanyagok mozgatását. A göndör levelek mindig a termelő közbenjárását kívánják meg.